BMW tulajdonosoknak, illetve a bajor márka szerelmeseinek jobb programot nehéz elképzelni, mint a BMW Motorrad Days találkozóját.

Évek óta készülök rá, hogy egyszer eljussak Garmisch-Parterkirchenbe, amely önmagában csupán egy gyönyörű dél-németországi kisváros, azonban minden nyáron benépesül a BMW motorkerékpárok szerelmeseivel – itt rendezik ugyanis a márka kétkerekűinek legnagyobb találkozóját. Az idén ráadásul mindezt kettős jubileum tette még különlegesebbé: ez volt a 10. BMW Motorrad Days, és idén ünnepli 30 éves évfordulóját a GS modellcsalád, amely vitathatatlanul az egyik legfontosabb kék-fehér típus. Így különös örömmel töltött el, amikor a BMW Magyarország meghívott az eseményre, sőt még egy GS-t is kaptunk a kiutazáshoz (melynek során azt mintegy 2000 kilométeren keresztül tudtuk összehasonlítani a Yamaha Super Teneréjével – de ez már egy másik cikk). Így július elsején Ekoval felkerekedtünk, és kimotoroztunk Garmischba.

Mindenkit szeretettel várnak Garmischban!

Csodálatos környezet

A találkozó egyik igazi különlegességét a vidék adja. Annyi a hegy a környéken – köztük rengeteg ilyenkor is havas csúccsal -, hogy az ember már-már belefárad a látványba. Maga a városka egy olyan völgyben helyezkedik el, amelyet szó szerint minden oldalról a csúcsok vesznek körül.

A háttérlátványával lehetetlen betelni…

Ennek megfelelően a tízezer-szám összegyűlő rajongók egyik kedvelt programja a környéken motorozgatás, hiszen hegyvidéken mi más lenne, mint szerpentin – aminél jobbat motoros nem is álmodhat magának. Így több tucatnyi motorból álló társaságok jönnek-mennek folyamatosan a környéken, bármerre indulunk. Természetesen a találkozón is szerveznek vezetett túrákat a legszebb helyekre – a többség azonban megoldja ezt maga.

A kemping és megint csak a környezet

A találkozó a helyi kemping közelében kerül megrendezésre. Sokan ennek megfelelően eleve sátorral érkeznek, hiszen így az esti programok után nem kell törni a fejet a “részegen ki visz majd haza” kérdésen. Az esti bulik ugyanis remek hangulatban zajlanak: a központi nagy sátorban folyamatos koncert akadályozza a meghitt társalgást, máshol tábortűz mellett készül a vacsi, és még ilyenkor is rengetegen mászkálnak a már bezárt pavilonok üzletsorai között. Egyszóval éjszakába nyúlik a program.

Gyakorolni és csodálni

 

A nagyendúrók játszótere

A környéken szervezett motorozásokon kívül (amelyeket nem csupán saját gépünkkel, hanem előzetes regisztráció után bármely aktuális bajor kétkerekűvel is megejthetünk) igazi környezetükben lehet kipróbálni a BMW terepgépeit. Ráadásul két különböző helyszínen. Az egyiken a nagyvasakat lehet egy hegyes-dombos szakaszon megízlelni – tapasztalt hechlingeni instruktorokfelvezetésével. Természetesen nem tréning ez, a 10-15 perc alatt senki nem tanul meg terepmotorozni, legfeljebb kedvet kap rá. A másik pályán a kisebb, keményebb gépeket lehet vallatóra fogni, a G450X és a Husquarna modellek egy könnyű krosszterepen ízlelhetők meg.

A keményebb gépek teszthelyszíne

Csodálni nem csupán a gyakorlott terepezőket lehet. Egyrészt kötelező jelleggel itt van és naponta többször is bemutatót tart a márka verhetetlen stunt-világbajnoka, Chris Pfeiffer. Az egyik show-ját végig is néztük. Profi kerékpárosok hergelik kicsit a nézőket, majd jön a kedves és közvetlen Chris, aki először a jól megszokott F800R-jével brillírozott – bár hogy mennyire emberből van ő is, azt nekünk éppen sikerült bemutatnia egy elég méretes zakó prezentálásával -, majd kapott kölcsön egy S1000RR-t (teljesen utcai, rendszámos kivitelben), hogy ugyan, csináljon már azzal is valamit. Csinált, többek között megmutatta, hogyan törik meg egykerekezés közben egy sportmotor rendszámtáblája tényleg pont a két karaktersor között – aki ezt lefotózta, majd lobogtathatja a rendőrnek bizonyíték gyanánt…

Chris Pfeiffer bemutatója még úgy is döbbenetes, hogy ottjárttunkkor mintha kicsit indiszponált lett volna a bajnok

No és érdemes megcsodálni a különféle, bajor vasak számára kiírt versenyeket is. Megmérkőztek a legeredetibb állapotú öreg motorok, a leginkább átalakított és a legtöbbet futott BMW-k is. Utóbbiak versenyét egy német hölgy nyerte 15 éve vásárolt R80G/S motorjával, amelynek első tulajdonosa volt, és amelynek órája 525.000 kilométert mutatott. Amikor megkérdezték, hogy ezt mind ő tette-e bele, kicsit sértődötten mondta a mikrofonba, hogy “Natürlich!”

15 év, egy hölgy tulajdonos, de több mint félmillió kilométer

A 30 évnyi csoda

Természetes, hogy a legnagyobb sátrak egyikét a “30 Years of GS” azaz a “GS 30 éve” felirat díszítette. Itt a napok nagyobb részében egy kiállítás üzemelt, amelyen a nagyközönség csodálhatta meg a modellcsalád legfontosabb állomásait egy-egy közszemlére tett verseny- vagy szériamotor képében. Szombat délelőttre átépítették a csarnokot, és egy igen különleges sajtótájékoztatót tartottak. Ezen bemutatkoztak a G/S modellekhez kapcsolódó legfontosabb emberek, akikről egy-két mondatban röviden én is megemlékeznék.

Balról jobbra, a riportertől kezdve: Karl Gerlinger, Peres László, Hubert Auriol, Jutta Kleinschmidt, Chanrley Boorman

Karl Gerlingert bízták meg a hetvenes évek végén, hogy találjon ki valamit, ami kihúzná a bajból a BMW Motorrad divízióját – ellenkező esetben megszüntették volna a motorgyártást Münchenben. Herr Gerlinger ötlete volt egy olyan kétkerekű megalkotása, amely aszfalton és terepen egyaránt otthonosan mozog, és a világ végére is el lehet vele jutni. Házon belül kapott segítséget a magyar Peres Lászlótól, aki a fejlesztési részlegen dolgozott, és a német terepmotor-bajnokságban egy saját maga által épített BMW-vel versenyzett.

Peres László egykori versenymotorján, amelyet még nem is G/S-nek hívtak

Az ő versenymotorja lett a kiindulási alap, amelyből létrejött és 1980-ban piacra lépett a legenda megteremtője, az R80G/S, az első Gelände Strasse. A diadalhoz kellett egy őrült francia is: Hubert Auriol 1981-ben első nekifutásra megnyerte a Párizs-Dakar viadalt – innen pedig semmi nem állíthatta meg a modell világméretű diadalmenetét.

Színpadra lépett egy hölgy is: Jutta Kleinschmidt. Híres tereprali-pályafutását 1987-ben a Fáraó-ralin kezdte, mégpedig motoron, ráadásul BMW-n, és sokáig így is folytatta. Erről el is mesélt egy érdekes történetet. Az akkoriban még francia nyelven írt itinert ő nem nagyon értette, így a “dűne tetején vigyázni” mondatból semmi nem jutott el hozzá. Ennek megfelelően teli gázon érkezett az ominózus homokdomb tetejére, ahonnan egy 30 méter hosszú és közel 20 méter mélységű ugrást mutatott be. A mai napig ő maga sem érti, hogy nem esett el és hogy maradt egyben a futóműve, mindenesetre ment tovább. Az eseményt azonban megörökítette egy éppen arra repülő légijármű operatőre, így az világhírű lett. Sajnos a neten nem bukkantam rá, így csak a kivetítőről készített felvételemet tudom közzé tenni, de szerintem azt is megéri megnézni.

Jutta elsyő versenyén mindjárt beleugrott a mély vízbe. Akarom mondani homokba

A színpadra végül, de nem utolsósorban felhívott úriembert ismerték talán a legtöbben: a Long Way túrák egyik kulcsfigurája, Charley Boorman volt az utolsó, a GS modellek népszerűsítésében igen komoly szerepet játszó figura. Hiszen megbecsülni is nehéz, hányan szavazhattak vásárlói bizalmat a modellnek az ő filmjei megtekintése után.

Charley lazán és kicsit másnaposan, de végtelenül profin nyilatkozik éppen leghíresebb motorja mellett

A garmischi találkozóban a legszebb, hogy a fenti hírességek mindenkivel kedvesen és közvetlenül beszélgettek, Peres Laci kimondottan örült, hogy magyarok is jártak arra. Charley pedig bárkivel megivott egy sört az esti bulikon…

Csodák mindenfelé

A garmishi találkozóban az a legszebb, hogy nem csupán a pavilonok között kiállított motorokon van mit csodálni. Persze itt sem lehet betelni a látvánnyal, de a bejárat közelében vagy éppen a kemping előtt levő parkolóban is órákat lehet csemegézni. Van itt minden: döbbenetes állapotú veterán gépek, amelyek napi használatban vannak, vagy éppen csak a találkozó tiszteletére veszi őket elő féltő és gondos gazdájuk; minden képzeletet felülmúlóan pihent elmére utaló vagy éppen ultra-praktikus átépítések (ezek királya szerintem az az alumínium oldalkoffer, amelyet hűtőszekrénnyé alakítottak át, a kis hőcserélőt és kompresszort az alján hordta). A többi olyan motorról, amelyekre eltátottuk a szánkat, nem a karaktereket pazarlom, inkább beszéljenek róluk a képek maguk!

Férfi olvasóink kedvéért kezdjük a hölgyekkel!

A motor illik a gazdájához: igazi Alpen-BMW

 

Családi kalandmotor: R1200GS Adventure oldalkocsival, csak aszfaltra!

 

Na vele például csak úgy jöttek és megálltak a parkolóban…

 

Kicsit giccses, de nagyon igényesen megépített R1200GS Adventure-Supermoto

Egy igazi csoda: R1232, azaz egy R32-esbe integrált 1200-es boxer-blokk. Külön cikkben térünk vissza rá!

 

Boxer a boxeren – ezt csak úgy a parkolóban kaptuk le

Chris Bácsi és kis barátai

Zárásképpen pedig egy hangulatos esti tábortűz

A fenti és a galériában található képek csupán egy kicsi ízelítőt adhatnak a BMW Motorrad Days világából, amelyen mindenki a kék-fehérek nagy családjának tagjává válik. Aki kedvet kapott, annak egyetlen lehetősége van: 2011-ben ellátogatni Garmisch Parterkirchenbe. Biztos, hogy megéri, és nagyon remélem, hogy mi is ismét ott leszünk!